Nem csitulnak a kedélyek a jászapáti iskolaügy kapcsán. Cikkünk megjelenését követően a szülők együttérzésükről és bizalmukról biztosították a pedagógusokat, akik tovább folytatják a munkát és elkeseredett küzdelmüket. Pócs János felé számos kritikát és felháborodott hozzászólást intéztek, megkérdőjelezve alkalmasságát.

Cikkünk megjelenését követően további kritikák kerültek napvilágra a jászapáti városvezetéssel kapcsolatosan. A legtöbben azt kifogásolják, hogy politikai alapon került kiválasztásra a jászapáti iskolavezetés, sokan „hatalommal való visszaélés”-ről írnak, beszélnek.

[Bár a hozzászólók nevükkel vállalták véleményüket a Facebookon, mi mégis nevek nélkül idézünk, tiszteletben tartva mindenkinek a személyiségi jogait. A Szerk.]

Egy hozzászóló például ezt írta: „A tanárokat könnyű sértegetni. Vajon hogy értek el a gyerekek annyi sikert, szép versenyeredményt, ha nem foglalkoztak velük??” – reagált a hozzászóló Pócs János azon állítására, miszerint „„a pedagógusok és az igazgató nem a gyerekekkel foglalkoztak az elmúlt három évben”.

Majd egy másik hozzászóló köszönetét és együttérzését fejezte ki a pedagógusoknak: „Az én gerincműtött lányomat, a Jászapáti Általános Iskola az igazgatóval az élen […] segítették a gyógyulásában. A szülők helyett a tanárok a gyerekeink szülei, s én köszönöm nekik, mert a lányom jövőjét nekik is köszönhetem. És ez nem politika, csak őszinte elismerés a munkájukért.”.

Válaszul az egyik pedagógus arról biztosította a hozzászólót, hogy továbbra is teszik a dolgukat, még ha minden alkalmat megragadva próbálják is őket lejáratni: „Bármit mondanak is ránk, azok, akinek pedig gyerekeit azelőtt éppúgy tanítottuk régen, mint ezt a kislányt, továbbra is minden gyerek egyformán fontos lesz számunkra, mert a szülők bizalmat szavaztak nekünk. Számunkra ez ad erőt. Ha pedig visszatekint bárki, akinek kicsit is fontos a város jövője, élete, az láthatta, hogy míg az önkormányzati vezetők jönnek, mennek, mi azért évek óta, függetlenül a városvezető személyétől, tettük dolgunkat, tesszük továbbra is, még ha minden alkalmat megragadva próbálnak is bennünket lejáratni.”.

Egy másik hozzászólás is felteszi a kérdést, hogy „mennyire szavahihető az az ember, aki azokat a pedagógusokat szidja, sértegeti, alázza meg, akik egyébként évekkel ezelőtt az ő három gyerekét is oktatták, nevelték, tanították. Akkor meg volt velük elégedve, mert különben nem oda járatta volna mindhármat. Mi változott?”.

Majd ugyanez a hozzászóló azt is megjegyzi, hogy a hatalmi befolyással nem illik visszaélni: „Egy nevelő nem tud egyszer jól tanítani, egyszer meg nem, négyévente váltakozva. Annál inkább változik a politika, az egyes emberek érdekei és hatalmi befolyása, amellyel nem illik visszaélni. Kérdezem: Mikor hazudott az illető? Akkor, amikor elismerően köszönte meg gyermekei tanárainak az áldozatos munkáját, vagy most, amikor szidalmazta őket, és munkájukat semmibe vette...?!” – zárul a hozzászólás.

Más is arra utal, hogy „Amíg a szülőknek, a gyerekeknek és a tantestületnek semmilyen beleszólása nincs a döntésbe (mert a mostani színjáték a véleményezésről felháborítóan nevetséges), addig az iskola a politika játszótere marad.”.

Az ügyben felvetődött Pócs János alkalmasságának kérdése is – ez volt a legnépszerűbb hozzászólás a cikk kapcsán: „Az, hogy ki lesz Jászapáti polgármestere, az apátiak dolga. Hanem azt azért nagyon rühelleném, ha a teljes Jászság (benne Berény, Árokszállás, Fényszaru) országgyűlési képviselője, függetlenül a pártállástól, egy két faiskolás dinnyecsősz lenne. Olyan ember lobbizna a főiskoláért, aki azt sem tudja, hogy mi az az iskola?”.

A hozzászóló nyilvánvalóan Pócs János iskolai végzettségére célzott – többször is napvilágot látott ugyanis, hogy a polgármester-képviselőnek nincs érettségije. Válaszul többen megjegyezték, hogy  a „tisztességet, becsületet” és életben elért eredményeket „nem iskolai végzettségre osztogatják”. A hozzászóló ezt el is ismeri, szerinte nem ez a kérdés, „hanem az, képes lenne-e a jövőben a képviselőként felnőni a feladatokhoz?”. Majd a hozzászóló párhozamot vont a ’80-as évek és a mai kor között: „A nyolcvanas években megsüvegeltük jó néhány járási, megyei, országos főelvtárs mundérját, aztán mikor az '90 után lekerült róla, alig láttuk meg alatta az embert. Húsz év múlva a mai főhivatalnokok többségének sorsa is ez lesz. És ott állnak majd megkeseredve, hogy nincs egy lélek a faluban, aki előre köszönne nekik. Mert hát azt ki kell érdemelni”.

Akadt olyan is, aki védelmébe vette a városvezetést: „A pedagógusok nem tüntetőleg kivonultak, hanem tüntetőleg bevonultak!” – állapította meg a hozzászóló, majd arra célzott, hogy a pedagógusok nincsenek tisztában az „alapvető jogi kérdésekkel”. Szerinte azzal, hogy az iskola állami fenntartásba került, a helyi önkormányzatnak semmi beleszólása nem maradt, hogy kit neveznek ki igazgatónak – ez egyébként nyilvánvalóan nem igaz, hiszen az önkormányzatnak van véleményezési joga, és a képviselőtestület fideszes többsége előtt bukott el Utasi László pályázata. Majd hozzátette azt is, hogy sértegetés „inkább a polgármester irányában valósult meg, amikor kivonulva az ülésről több pedagógus szidalmazta a polgármestert, teljesen alaptalanul”.

Egy érintett pedagógus erre úgy reagált, hogy nagyon is tisztában vannak a helyzettel és a joggal, ezért mentek el a testületi ülésre. Végül a Pócs Jánost védelmező hozzászólásra reagálva ezzel zárult a vita: „Bájosak ezek a magyarok! Komolyan gondolják, hogy: Akinek az Isten hivatalt adott, észt is adott hozzá! Pedig Kocsi Sebestyén István debreceni professzor már 1800 táján megmondta a városházi revizornak, hogy: Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul!”.