A kormánypárti Magyar Nemzet és maga Pócs János hozta nyilvánosságra a múlt héten, hogy egy Ungvárról áttelepült, pedagógus végzettségű, jelenleg közmunkásként dolgozó nő zaklatással és erőszakoskodással vádolja a polgármestert. Pócs János azt követően fordult a Magyar Nemzethez, hogy a Népszabadság – mielőtt nyilvánosságra hozta volna az ügyet – megkérdezte őt az ügyről.

Pócs János szerint elképesztőek a vádak. A Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, hogy mikor az asszony „épp a hivatalban, a foglalkoztatási irodában tartózkodott”, személyesen is megkérdezte az esetről, de az asszony mindent tagadott. A polgármesternek problémája volt azzal is, hogy az asszony éppen a Népszabadságot kereste meg – szerinte a Magyar Hírlapnak és a Magyar Nemztetnek is elküldhette volna a levelet. Pócs János szerint tudatos politikai lejáratásról van szó, ezért feljelentette az asszonyt.

A Népszabadság cikke csak azt követően jelent meg, hogy Pócs János és a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta a kínos ügyet. A cikkből kiderült, hogy az eset jóval bonyolultabb, mint azt a Magyar Nemzet és Pócs János tálalta.

Az Ungvárról áttelepült Tárczy Tímea számtalan ígéretet kapott, hogy pedagógusként vagy kisegítő asszisztensként munkát kap, ám az ígéretek ellenére tartósan nem sikerült elhelyezkednie. Szerinte ennek oka, hogy Pócs János nem kedveli a párját, „ráadásul egy ajánlattal is előállt, miszerint, ha otthagyja a férfit, segít neki munkát találni. Amikor erről szó esett, a nő elmondása szerint Pócs János legalábbis félreérthető bizalmaskodással simogatta meg, amitől pánikba esett”. Tárczy Tímea azt állította, „talán én vagyok túlérzékeny minden ilyen intimnek tűnő közeledésre, mert rossz élmények értek: egyszer, még Ukrajnában megerőszakoltak, s a traumát azóta sem sikerült kihevernem”.

Pócs János szerint sosem volt udvariatlan a hölggyel, és nem inzultálta. Ugyanakkor a Népszabadság ottjártakor ismét elhangoztak olyan ígéretek és állítások, amelyekről Tárczy Tímea még nem is hallott: az asszony ígéretet kapott, hogy augusztus huszadika után lesz pedagógiai asszisztensi munkája újra az egyházi iskolában, aki erről egy héttel az állítólagos munkakezdése előtt még nem hallott; emellett Tárczy Tímea arról sem hallott, hogy Pócs János saját vállalkozásában is munkát ajánlott az asszonynak, de ő azt nem fogadta el.

A Népszabadság szerint nem ez az első eset, hogy Pócs János a Magyar Nemzetet hívja segítségül, mikor egy-egy kínos ügyben megkeresik. Ám az ügy jóval bonyolultabb, mint ahogy Pócs János és a Magyar nemzet megpróbálta egyszerűen, a nő kárára leírni, amely „sugallja azt a szinte általános közvélekedést, miszerint egy férfi általában nem erőszakoskodik, csak udvarias és jópofa, amikor épp bizalmaskodni látszik”.

A lap szerint Tárczy Tímea „mondandójának hitelességét az erősítette, hogy vállalta a nyilvánosságot. Bizonyára tudta, hogy ezzel árt majd magának, s a családjának is, sokan fogják elítélni, hazugnak kikiáltani. Egyszerűbb lett volna, ha hallgat.” A Népszabadság arra bíztatja olvasóit, hogy forduljanak bizalommal a laphoz. Majd megjegyzik: „Persze, ha van kedvük, előtte tehetnek azért egy kísérletet, hátha a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap is megírja, ha egy helyi – történetesen a kormánypárthoz tartozó – hatalmasság rendre kínos ügyekbe keveredik, esetleg a hatalmával visszaél. (A Szerk.)”

Az ügy nagyon kínos: nem tudni, hogy Pócs János valóban visszaélt-e a hatalmával, vagy sem, vagy csak olyan látszatot keltett. Azt azonban senki sem vonhatja kétségbe, hogy az elszenvedő, vagy állítólagos elszenvedő keresi-e a nyilvánosságot, és ha igen, milyen módon ­– természetesen, ha minket keresett volna meg Tárczy Tímea, mi is megkérdeztük volna Pócs Jánost, mint ahogy a Népszabadság tette.

Mert a kérdés még nem rágalom. A kérdés még nem támadás. A kérdés még nem lejáratás. És a tények közlése sem lejáratás.